Józsi bácsi, milyen jól néz ki ma reggel! - pedig az öreg vagy 30 kilót fogyott az elmúlt időben, és az hogy ebből kettőt most "visszahízott", ugyan eredmény - de szemmel koránt sem látható.

Mégis biztatják, tartják benne a lelket. Tudják: motiváció nélkül, a legjobb gyógyszerekkel sem épülhet fel senki.

És mit ad Isten - egy hét múlva, bő 40 kilósan, de teli életkedvvel, a kisöreg egyedül elsétál a folyosó közepéig, és bekapcsolja a TV-t magának.

Ha azt nézzük, hogy öt napja még ketten ültették fel az ágyban, vagy hogy hétfőn még a gyógytornásszal és kerettel megerősítve tett összesen három bátortalan lépést, nos ez nem kis eredmény. Főleg így a hetvenen túl...

Azonban nem gondoltam, hogy a magamfajtát is meg lehet vezetni egy ilyen apró testcsellel. Túl voltam a lentebb említett kanül befaragásán -majd később egy súlyos lázzal járó gyulladáson is- ami miatt vehették is ki, a nagynehezen helyére varrt eszközt.

Az újabb műanyag csak kb. tizedik (!) próbálkozásra került a helyére (és akkor sem működött, csak 50%-ban ! ) így kénytelen voltam nekivágni egy fájdalmas műtéti beavatkozásnak is, mellyel a kanült majd kiváltó, végleges kezelési helyet (ú.n. Fistula-t) helyeztek el a jobb alkaromban.

Fájt mindenem, le voltam törve, akkor már három hete gyakorlatilag kórházban ébredtem, a hétvégéket leszámítva szinte minden nap. Elegem volt - és ez jól látszott is rajtam.

Drága, kedves, nálam alig fiatalabb nővérke. Látva elkeseredésem, ingyen felajánlja azt a bizonyos VIP szobát a maradék fél napra, míg a vendégszeretetüket élvezem. Hűtő, kábeltévé, modern bútorok - királyság. Hivatalosan, napi háromezeré' sok lenne, de így tetszik a dolog, elfogadom.

Megköszönöm, elterülök. Valami természetfilmen el is alszom - nyomasztó, borús idő van kint.

Dél körül kiballagok, hátha elkészültek a papírjaim és mehetek (végre!) haza. A nővérke azon a szent helyen, ahol reggel hagytam, hatalmasakat ásít ő is.

Mondom neki: úgy is itt a váltás, menj be a VIP -be, tényleg frankó az ágy aludj egy nagyot.

- Ááá, nem lehet..meg nem is annyira akarom.

- Nyugi - mondom -, itt leszek, majd kimentelek hogy az én hülyeségeimért mentél a laborba.

- Nem, köszi de tényleg nincs most kedvem hozzá.

- Miért, tök kényelmes az az ágy...

- ...az biztos -vág a szavamba- DE ÍGY NEM, HOGY TE NEM FEKSZEL BENNE...

Nem tudom hány másodperc kellett, hogy kinyögjek valami válasz félét, és akkor is a legszánalmasabb nyöszörgés jött ki a torkomon.

Utólag visszanézve szánalmasnak tűnhettem, a combnyira feldagadt alkarommal, a 15 kilónyival súlyosabb állapotomhoz vásárolt Fox melegítőmben, terepszínű pólóban, megviselt arccal.

És valaki, akinek a dolgai alapvetően az "injekció-ágyhúzás-dejólnézkipulaiúr" háromszögben érnek véget, pontosan tudta hogy mi az a plusz, amitől a magamfajta egy szempillantás alatt embernek, férfinak érzi magát.

Van mit megköszönnöm neki - egy másodperc alatt visszavarázsolt a való világba, a fertőtlenítő szagból és az elkeseredésből.